Kis hazánkban barangolva, szinte mindenkinek tetszenek a barátságos, nádfedeles parasztházak. Idilli hangulatot kölcsönöznek egy-egy településnek. Ezek többsége vályogház, ami a XIX. századtól terjedt el Magyarországon, főként azért, mert az alapanyaga olcsó volt.
A vályogtégla fő alkotóeleme a vályogos talajból nyert szemcsés ásványi anyag és a lassan bomló, rostos növényi adalékok, például a szalma vagy a forgács, de gyakran kevertek hozzá az állatok trágyájából is. A vályog természetes és környezetbarát építőanyag. Nemcsak tartós, de újrahasznosítható is.
A vályogház ökológiai lábnyoma azért kisebb a hagyományos társaiknál, mert az építőanyag előállítása jóval kevesebb energiával jár. A vályogfalak remekül szellőznek és jó hőszigetelő képességgel bírnak. A hangulatos nádtetők esztétikai funkciójuk mellett, védik a falakat az esőtől. A talaj- és időjárási hatások ártanak az anyagszerkezetnek és megjelenhet a penész is.
Ha vályogházat újítunk fel, mindenképp szakemberrel tegyük! A vályogtéglákat ugyanis nem tanácsos bizonyos építőanyagokkal párosítani, például gipszkartonnal. Mindenekelőtt meg kell szüntetni a nedvesedés lehetőségét. Ellenőriztetni szükséges a tetőt, ereszt, ahol eső juthat a falakba, illetve a szívókutat, szivárgó csöveket, amelyek szerepe a talajvíz elvezetése.
A repedéseket könnyített alapvakolattal érdemes kitölteni, vakolaterősítőként üvegszövet hálót vagy nádszövetet tanácsos használni. Erre kerül a szárítóvakolat, a páraáteresztő glett, végül a festék. Ezek az otthonok ma is igen népszerűek, a lakóépületek közel harmada vályogház. Nem csupán a környezettudatos lakóknak szuper választás, hanem mindenkinek!